Ronggyá olvasott könyvek, megelevenedő ponyvák, komor korok és bő, zuhogó humor, humor, humor. Mi mással is lehetne túlélni e tájékon, mint P. Howarddal. Azaz Rejtő Jenővel.
Thuróczy Gergely irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a Rejtő-hagyaték gondozója ha teheti, tárgyakban is megjeleníti a rejtői világot. Például a talpig tengerészsapkába öltözött segítője-kollégája, Dunst Erik révén. Ha úgy hozza a kocka, kiállításokon mutatják be a hagyatékot, közte a Rejtő-karikatúrákat. „Ahány művész, annyiféleképp látja Rejtőt, a kávéházi lezsergőtől az alsós boxolóig", mondja a történész, aki vitrinbe zárt könyveket, filléres ponyvaregényeket is bemutat a nagyközönségnek. Mindezekből humorfolyó nyílik, generációk önfeledt fürdőzésével, inspiráció az élet nagybetűs gátfutásához.
Tízévesen csórtam el bátyám madaras – Albatrosz – könyveit, elsőként A láthatatlan légiót. Hiába hívtak focizni – igazi bőrlabdával! - nem bírtam letenni a könyvet, ellenben folytak a könnyeim a nevetéstől. A hahota átragadt a társakra, majd az osztályra és végül az egész iskolára: padtársunk lett Piszkos Fred, aki lenyomja a matektanárt, vagy Fülig Jimmy, aki hibátlan magyar röpdogát ír. Kézről kézre adtuk A szőke ciklont, Az elátkozott partot, A néma revolverek városát, majd A három testőr Afrikában lett a sláger. Mindenki oda megy, ha majd ha felnövünk... Ó, ó, ó, Afrika... Gyorsan szállóigévé váltak a rejtői poénok, szóláncok, betűhalmazok, az egyedi és utánozhatatlan humor elemei.
Thuróczy Gergely szerint egy ilyen hagyaték olvasói, közösségi kincs. Ha valaki, akkor ő igazán ismeri az író életművét. Meglehet, ma is képes eszmét cserélni vele – miért is ne? Hiszen a rejtői humorban ott lapul a nagy poén, az öröklét. Ezen felbuzdulva megkérdeztük: mit mondana az írónak, ha ma szembe jönne vele az utcán? A válasz praktikus: - Hová tette a kéziratait, kedves Péhovárd úr? Mert azok nagyon hiányoznak ám!
P. Howard: felírtuk kapura, falra, fűre, fára. P. Howard: ez volt a jelszó a számháborúban, ez volt a kiszes vetélkedők titkos kódja. A katonaságnál különösen jól jött Rejtő, felvértezett a néphadsereg abszurd játszmái ellenében. „Rejtő Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével utazott szerte Európában, mint fizetés nélküli „Student". A megélhetésért mindenféle alkalmi munkát elvállalt. Hamburg, majd onnan Svájcba ment, utazásait egyre vadabb körülmények közt tette meg, vagontetőkön, potyautasként, gyalog, stoppal. A legfontosabb célállomás Franciaország, Lyon, Avignon, Marseille – későbbi regényeinek színterére. Marseille-ben hajómunkásnak állt, így jutott el többek közt a spanyol partokra és Korzikába is, ahonnan 1930 tavaszán nem Afrikába, hanem Milánóba ment, majd haza Pestre", villantja fel a pálya egy részletét a történész.
Aki elmondja: rendkívül sokrétű, kiterjedt életművel van dolgunk. Rejtő ugyanis számos színdarabot is írt, filmbe dolgozott, rendesen sarkantyúzta a Gutenberg-galaxist. Bokszolt, magas termete, kisportolt alakja vonzóvá tette a nők körében. A könnyű vér pedig vitte a pénzt, igaz, hozta a városi legendákat. „Nem igaz, hogy kézirattal fizetett pincérnek. Nem adott ki fércmunkát a kezéből. Barátja, Ritter Aladár egy 1985-ös cikkében a légiós berukkolás mellett ezt a legendát is cáfolja. Az viszont tény, hogy sok pénzt keresett. Ebben az időben a kiadók 50 pengőt fizettek egy átlagos szerelmi, cowboy- vagy légiós kisregényért. Rejtő sztárgázsiért dolgozott: akár 2000 pengőt is kapott egy légiós könyvért, ami mai áron 2-3 millió forintnak felelhet meg. Viszont kártyázott, rulettezett, és nagyvonalúan, könnyelműen bánt a pénzzel".
Rejtő gépírónőknek diktálta szövegeit, egyikük Kovácsné Krausz Magda volt. Az író parancsára kisminkelve, kisestélyiben kellett gépelnie. Magdának munka közben tilos volt nevetnie a poénokon.
Rejtő Péhóvard Jenő élete tragikusan ért véget. Munkaszolgálatosként a frontra vitték, a Don-kanyarba. Több forrás szerint ott halt meg, tífuszban. A halál jött ki a fekete ruletten, vele volt a legutolsó pillanatban Piszkos Fred és Fülig Jimmy, és ott sorakozott előtte A csontbrigád. Fred kapitány pedig két rum között ledöfte azt a piszkos világot.
Meddig tart Rejtő időszerűsége? „Örökké", mondja Thuróczy Gergely. „Örökké az marad, míg magyarul olvasó ember akad a Földön. Vagy némi pontosítással: azok szeretik-olvassák, akik megtapasztalták a közép-európai viszontagságos-túlélős „vigalmi nyomort", amit oly jól festett le a P. Howardokban. Nagyos ismerős, nagyon a miénk. Azt nem hiszem, hogy egy másod-harmadgenerációs, külföldön született magyar csak úgy rákapna. De van egy jókora élettapasztalat minden regényében. Ami ha áttételesen is jelenik meg, az olvasóban emlékeket, nosztalgiákat, vagy éppen viszolygást kelt - ez az egyik fontos titka".
Szólj hozzá!
Ez is csak annak volt köszönhető, hogy a családtagok rendíthetetlenül hívták a kórházat. Az önkormányzat már elhamvasztásra küldte az elhunytat, amire a hozzátartozók egyáltalán tudomást szereztek a gyászhírről.
Kondora István azt mondja, olyan megoldást terveznek, amely mindkét fél számára megnyugtató lesz.
Ha elektromos autót vennél a jövőben, ezen komponensek készültek a városodban
Az üzenet főleg a csatornák logói mellett jelenik meg.
