Valaha a legmenőbb szakmák közé tartozott a cipészet. Dinasztiák nőttek fel úgy, hogy kisujjukban volt a lábbeli készítés. Mind Szombathelyen, mind Körmenden nagy hagyományai voltak a cipőkészítésnek, nemzetközileg is jegyzett gyáripar települt rá. Aztán változott a világ, milliószámra jelentek meg a kínai „fröccsöntött remekek", visszaszorult a hagyományos technológia. De a körmendi cipőtörténeti kiállítás őrzi az emlékeket.
A versenyt az olcsó termékekkel nem bírták a gyárak, ráfizetésessé vált a termelés így a szombathelyi Sabaria, majd a körmendi Cipőgyár is bezárt. Mostanra pedig lassan a szakma is múzeumba kerül. Azt viszont sokan nem tudják (még), hogy értékes gyűjteményt őriznek mind a mai napig a körmendi városi múzeumban. Bár itt minden a Batthyányakról szól, azért másra is érdemes figyelnünk. Mondjuk a maga nemében páratlan cipőtörténeti gyűjteményre, amely valódi ritkaságokat is rejt. A többi között Erzsébet királyné és Jászai Mari cipellőit. Mindemellett betekintést nyerhetünk egy ősi szakma fortélyaiba is.
A gyűjtemény története 1931-ig, a Magyar Bőripari Múzeum Egyesület megalakulásáig nyúlik vissza. Az egylet célul tűzte ki a magyar bőr-, és bőrfeldolgozó ipar emlékeinek megőrzését, ám az általuk összegyűjtött anyag 1945-ben megsemmisült. Újra kellett kezdeni. amelynek nyomán új gyűjtemény született. Ezt aztán pénzhiány miatt 1968-ban a szombathelyi Sabaria Cipőgyárnak adták át. Innen Körmendre, a gyár fióktelepére került az értékes anyag.
Szerencsére akadtak, akik felismerték a gyűjtemény jelentőségét. Így 1983-ban a városi tanács az addig ládában porosodó és a közönség elől elzárt lábbelik bemutatására üres épületet ajánlott fel. Lelkes lokálpatriótáknak is köszönhetően rövidesen meg is nyílt a tárlat a Rákóczi utca 5. szám alatt található cipészműhely helyén, majd az egykori levéltárban. A kastély első emeletére 2007-ben, a cipőgyár bezárása után költöztették át a gyűjteményt.
A körmendi cipőtörténeti kiállítás nem csak lábbeliket mutat be, hanem bőripari relikviákat, iratokat, könyvritkaságokat és a cipőkészítés céhes emlékeit, szerszámait is. Külön vitrinben helyezték el a gyűjtemény népművészeti tárgyait, így például egy díszes báránybőr ködmönt vagy egy sokác, textilből készült, flitterekkel díszített, életfát ábrázoló báli cipőt, utóbbi a kiállítás egyik legszebb darabja. A gyűjtemény többféle hímzett papucsot is bemutat, köztük a híres szegedi papucsokat, amelyeknek a mondás szerint nincsen párja.
Egy biztos, sokan nézik meg a kiállítást és ebbe, a többi között, két ritkaság is közre játszik. Mégpedig Jászai Mari színésznő és Erzsébet királyné (Sisi) egy-egy lábbelije. Jászai Mari fehér selyemcipője 1910 körül készülhetett, 1978-ban került a múzeum birtokába. Igazi kincsnek számít Erzsébet királyné magas szárú cipője is, amely magyar udvarhölgye révén került a gyűjteménybe. A finom bőrből készült, masnival díszített bojtos fűzőjű száras cipő tükrözi a 19. század végi női divatot.
A magas nívójú kiállítási anyag közé tartoznak még csizmák, báli cipők, egzotikus lábbelik, csőrös cipők. Formailag nagyon érdekes az arab gyöngyház berakásos papucs, vagy a kínai lótuszcipő. Új elem a tapintható bőrtípus, valamint az egykori szombathelyi és körmendi cipőgyárakról tudósító képgaléria. Egy biztos, hosszabb kirándulás részeként, vagy csak hétvégi programként is érdemes ellátogatni a kisváros múzeumába, gazdagodva a míves cipők látványával és egy jobb sorsra érdemes szakma múltjának emlékeivel.
Szólj hozzá!
Ez is csak annak volt köszönhető, hogy a családtagok rendíthetetlenül hívták a kórházat. Az önkormányzat már elhamvasztásra küldte az elhunytat, amire a hozzátartozók egyáltalán tudomást szereztek a gyászhírről.
Kondora István azt mondja, olyan megoldást terveznek, amely mindkét fél számára megnyugtató lesz.
Ha elektromos autót vennél a jövőben, ezen komponensek készültek a városodban
Az üzenet főleg a csatornák logói mellett jelenik meg.
