A nyolcvanas évek elejére egyre lazított a gyeplőn a kádári vezetés, udvarolni kezdett a fiataloknak. A gumibotot a rendőrök eltették, az ifjak a gitárt elővették, egyre több koncertet rendeztek. Szombathelyen a KISZ bizottság ostromolta a megyei pártbizottságot, hogy építsenek már egy ifjúsági koncert centrumot.
Építettek is. Először az Erdei iskola és a Sallai telep határolta üres telek jött számításba, de az ötletet gyorsan elvetették. Ugyanis itt volt a háború után a szovjetek lőszerraktára, így a hely problémásnak számított. Új helyszínt kerestek, a feladat a Művelődési és Sportházra várt. Igazgatója, Babos Sándor nem is tétlenkedett, hamar rálelt az emlékmű mögött területre, az egykori homokbányára.
A papírmunka gyorsan ment, a beruházás kevésbé. Udvarlás ide, udvarlás oda, pénzt nem adtak az elvtársak, azt gazdálkodja ki a Sportház. Ezért is épült kakaslépésben, Luca-széke módjára.
Először lebetonozták a bánya közepét, majd szintén jó magyar betonból színpadi karéjt emeltek. Színpad is lett és komplett, fedett részt képzeltek el. Már ekkor beindultak a koncertek, hamar ki is derült: kell sör, vizesblokk, öltöző, váróterem – ebben a sorrendben. A vizesblokkal sem várhattak sokat, mert a Köjál menetrendszerűen tiltotta be a koncerteket közegészségügyi hiányosságok miatt. Nagy ravaszul a betiltást mindig egy alkalomra, az éppen a soros koncertre felfüggesztették. Így mehetett a döngetés. Végül csak megépült a küzdőtér, a színpad és a vizesblokk. Sok értelme mégsem volt. Az MSH SZK a 80-as évek fordulóján volt elemében, akkor heti rendes programnak számított kilátogatni oda. Szinte minden jelentősebb hazai rock banda fellépett itt. Emlékezetes koncertet adott a Rolls Frakció, az Új Edda, a Tűzkerék, a Beatrice és a házigazdának számító Lord. Utóbbi vezetője később egy fesztivál megszervezésével is próbálkozott, sajnos anyagi csőd lett a vége. A terület amúgy ideális volt, a környező magaslatok megtartották a hangot, az akkor még romantikus táj sokakat vonzott. Egy gond volt csak, az eső: ha ez beütött, akkor le kellett állni. Ugyanis a színpadi tetőzet sohasem épült meg. A Beatrice többször is visszatért, Feró akcióban Az SZK csúcspontját a rendszerváltás környékén az ide hozott Deep Purple koncerttel érte el. Óriási volt az érdeklődés és óriási volt a jegyár is. Így a többség a felső utakon, az emlékmű környékén hallgatta a legendákat... A központ ezután gyorsan hanyatlott, bár átmenetileg több új funkció is megtalálta. Igazi sikert a húsvéti roncsderbik hoztak, egy ideig az autómozizás is ment. Szintén tömegrendezvénye volt a területnek évekig a majális, de a sültkolbászos időszakkal együtt a munkásság is eltűnt. Időközben beépítették a környéket, lakóparkot nyitottak, az egykori központra már csak néhány betontörmelék emlékeztet. Meg maga az emlék: milyen is volt, amikor Radics Béla virgázott a színpadon...
Ez is csak annak volt köszönhető, hogy a családtagok rendíthetetlenül hívták a kórházat. Az önkormányzat már elhamvasztásra küldte az elhunytat, amire a hozzátartozók egyáltalán tudomást szereztek a gyászhírről.
Kondora István azt mondja, olyan megoldást terveznek, amely mindkét fél számára megnyugtató lesz.
Ha elektromos autót vennél a jövőben, ezen komponensek készültek a városodban
Az üzenet főleg a csatornák logói mellett jelenik meg.
Szólj hozzá!
