25 éves Szombathely közkedvelt gyerek színháza, a Szamóca Színház. Csiperke és Csuporka bohócokon generációk nőttek fel. De, hogy született meg annak idején az ötlet és mi a mozgatója, hogy negyed évszázaddal később is ugyanolyan élvezettel játszanak a gyerekeknek? Ezt is megkérdeztük a színház két fős állandó társulatától: Kozma Judittól és Fazekas Gábortól, akik egyébként férj és feleség.
Hogy született meg annak idején a Szamóca Színház? A konyhában valaki kitalálta?
Fazekas Gábor: Ráhibáztál! Pontosan így. A zalaegerszegi színházban játszottunk mind a ketten a Jucival. Ott volt egy gyerekeknek szóló darab, ahol már bohócként szórakoztattuk a legkisebbeket.
Miért pont bohóc?
Fazekas Gábor: Ez az a közvetítői nyelv, amivel a legkönnyebben el tudunk jutni a gyerekekhez.
Kozma Judit: Az egerszegi darabra visszatérve, ez volt az alap, amihez hozzányúltunk az alakulásnál.
Fazekas Gábor: Akkor már Szombathelyen laktunk. A Rohonci út egyik kilencemeletes épületében volt lakásunk. Ott látogatott meg minket a Kovács Janó barátunk. Őt sokan a Varnyú Country kapcsán ismerhetik, meg rengeteg rendezvényre ő szállítja a színpadot és a hangosítást. Azzal jött, hogy kellene valamit ötletelnünk, mert nincs a városban gyerekdarab, gyerekeknek szóló műsor, pedig igény az lenne rá.
Gyakorlatilag egy piaci rést tömtetek be.
Kozma Judit: Pontosan! Még a bábszínház sem volt meg a városban.
Fazekas Gábor: Aztán a Juci gyorsan ceruzát ragadott és megírta az első darabunkat. A Janó megírta hozzá a zenét. Ez volt 1994-ben, hát így lettünk most 25 évesek.
Most is azt a darabot játszátok, ami megszületett 25 éve?
Kozma Judit: Nem, azóta született több új színdarabunk is. Azt egy év után levettük a műsorról. A Janónak annyi elfoglaltsága lett, hogy nem tudta vállalni a továbbiakban velünk a színházat. Akkor csináltuk meg a következő darabunkat, most a hatodiknál tartunk.
Fazekas Gábor: Azóta sok egyéb mellett van egy Mikulásos előadásunk, meg a legújabb, a Meseverseny, amit szintén Juci írt.
Kozma Judit: Ez egy modernizált darab. Van benne tablet, meg a tehetségkutatók hangulata. Csiperke meg Csuporka jelentkezik a Meseversenyre, ahol mesét kell előadni, de közben rájövünk, hogy ketten kevesen vagyunk egy meséhez, így bevonjuk a gyerekeket is. Rávezetjük őket, hogy a Három nyúl lenne a legjobb mese, amit előadhatunk, aztán kiválasztjuk a szereplőket, csinálunk egy próbát.
Fazekas Gábor: Zelk Zoltán klasszikusa kapott egy új köntöst.
Melyik az all time favourite, amit a legrégebb óta és a legnagyobb sikerrel játszotok?
Kozma Judit: Hát, ami örök, az a Csipi-Csupi bábszínháza.
Ezt mióta játszátok?
Fazekas Gábor: 20 éve! Ez az a darab, aminek a szövegét Pető Ferenc írta, a zeneszerzője pedig az Anima Sound Systemből ismert Prieger Szabolcs.
Egy-egy új darabhoz tudatosan kerestetek szerzőket, vagy, akikkel éppen kapcsolatban voltatok, őket kértétek meg, hogy alkossanak veletek?
Fazekas Gábor: Ez a Mesebolt bábszínházból indult el. A sikerdarabjaink szerzői, a Frédi (Pető Ferenc) és a Szabolcs.
25 év legjei?
Kozma Judit: A legemlékezetesebb mindenképpen az, amikor otthon hagytam a jelmezeket, és Fonyódon volt előadásunk. Útközben voltunk, amikor eszembe jutott, hogy: Hopp a jelmez? Én nem raktam be, a Gábor mondja, hogy ő sem. Erre a Gábor kiugrott a kocsiból, befutott a kukoricásba és ott ordított magában tíz percig, hogy hogyan lehet valaki ilyen…., gondolom ki tudjátok találni.
Hogyan oldottátok meg?
Fazekas Gábor: Szezonvégi kiárusítás volt a fonyódi strand üzleteiben. Időben megérkeztünk így végigjártuk ezeket és mindenhol azt kértük az eladóktól, hogy a leggicsesebb, legszínesebb ruhát mutassa meg nekünk. Volt választék, így bevásároltunk.
Kozma Judit: Megvolt minden, a díszlet, a kellékek, csak a jelmez nem. De végül is így megoldottuk. Sőt, van egy pár ruha, amit akkor vettünk és azóta is viselünk az előadásokon. Aztán azt is emlegetni szoktuk, amikor minden összetört, csak a mi faládánk nem.
Mi történt?
Fazekas Gábor: Ez az a láda, amiben a bábszínházunk utazik. A tetőcsomagtartón szállítottunk, a kocsival pedig be szerettünk volna parkolni egy garázsba, csakhogy túl magas volt a kocsi a csomaggal. Az autó és a garázsbejáró is összetört, a ládának meg semmi baja nem lett. Ezt a ládát egyébként a Németh Pali bácsi, a Dobópápa festette le nekünk.
Ezt, hogy hoztátok össze?
Kozma Judit: Szomszédunk volt és így kértük meg. A láda a díszlet része, így nem volt mindegy, hogy hogyan néz ki. A Pali bácsinak nem sokkal előtte kiállítása volt Oladon, az akkor még működő Oladi Művelődési Központban, ahol egyébként a Gábor is dolgozott. Hát így.
Mi volt a leglehetetlenebb színpad, amin játszanotok kellett?
Kozma Judit: Talán az volt az egyik ilyen legelképesztőbb, amikor egy iskolai menzán kellett játszanunk, az öltözőnk meg bent volt a konyhán. Az üstök és fazekak mellett öltöztünk, sminkeltünk. Nem teljesen volt hétköznapi a dolog. Aztán egy másik alkalommal Döröskén voltunk, az akkor nagyon népszerűnek számító strand DJ pultján adtuk elő a darabot. Az sem volt semmi.
Fazekas Gábor: A legelképesztőbb az volt, hogy egy töksötét katonai sátorban öltöztünk. De persze azt is megoldottuk.
Azóta nem csekkoljátok le előre a helyszínt, a körülményeket?
Kozma Judit: Nem, ez mostanra már kifejezetten erősségünk, hogy nincs olyan helyzet, ami kifogna rajtunk.
Fazekas Gábor: A Petőfi Csarnok, a bécsi Collegium Hungaricum vagy egy kis falu művelődési háza, mindenhol ki kell szolgálni a közönséget, és bízom benne, hogy ezt meg is tesszük.
Kozma Judit: De volt, hogy öt gyereknek játszottunk egy kis sarokban. De ha lehetetlen helyzetek, akkor ne felejtsük el a kőszegi Óház kilátónál tartott előadásunkat, ahol a gázolajjal működő aggregátorból kifogyott az üzemanyag. Ott maradtunk zene és hangosítás nélkül. De persze azt is megoldottuk.
Fazekas Gábor: Több alkalommal játszottunk Budapesten a Városligetben. Egyik előadásunk alatt elment a hangosítás, fogalmunk sem volt, hogy mi történt. Csak az előadás után tudtuk meg, hogy a színpad melletti épületben konferencia volt és onnan szóltak ki, hogy vegyék le a hangot, mert nem tudnak tőlünk dolgozni. A technikus meg szófogadó volt, lehúzta a hangunkat, a több száz fős nézőközönség sem zavarta.
Kozma Judit: Ahogy a helyszínek, úgy a programszervezők is mind mások. Van, ahol már előre ide telefonálnak, hogy mit szeretnénk kérni a hidegtálra, meg olyan is van, hogy egy pohár vízzel nem kínálnak meg.
Fazekas Gábor: Meg volt olyan is, hogy annyira felelőtlen volt a programszervező, hogy az előre jelzett vihar ellenére ragaszkodott, hogy tartsuk meg az előadást kint a szabadban. Öt perc nem telt el, máris jött a szélvihar és nekiállt zuhogni. A technikusunk meg alig, hogy odább állt a kocsinkkal, az autó helyére zuhant egy hatalmas faág. Éppen, hogy megúsztuk.
Hogyan lehet ezt 25 éven keresztül csinálni? Nem fásul bele az ember, nem unja meg?
Fazekas Gábor: Minden előadás más, és más. Ez benne az izgalmas. Más a helyszín, más a közönség.
Jó, de mégis csak ugyanaz a darab?
Kozma Judit: Annyira interaktív, improvizatív a darabunk, hogy a közönség alakítja az egészet, így pedig nincs két egyforma végeredmény. Megszólal egy mobiltelefon, valaki folyamatosan tüsszög, nagyon idétlenül nevet. Ezeket mind le szoktuk reagálni a darabban.
Fazekas Gábor: 25 év, 6 előadás, és több, mint 1000 helyszín. Mindig minden más, nincs két egyforma előadás.
Most némi képzavarral élve, ti vagytok a vas megyeiek Halász Jutka nénii. Volt már olyan, hogy olyan vitte rátok a gyerekét, aki annak idején maga is gyerekként volt ott az előadáson?
Fazekas Gábor: Én még azt is el tudom képzelni, hogy nagymamaként jön. 1988-ban még Zalaegerszegen játszottunk egy gyerek darabot, a Mátyás király juhászát. Ha számolgatunk, akkor még ez is belefér.
De konkrétum nem volt?
Kozma Judit: De volt! Előadás után jött az anyuka, hogy látott minket tizenegy pár évesen és most közel a harminchoz hozta előadásra a hat éves gyerkőcét.
Tehát ha valaki látja, hogy fellép valahol a Szamóca Színház, akkor azt tudja, hogy itt minőségi szórakozás lesz. Ide lehet vinni a gyereket.
Fazekas Gábor: Azért ezt a közönségnek kell megítélni, de ha nem az lenne, akkor valószínű most nem beszélgetnénk, mert nem lenne a színház 25 éves.
Kozma Judit: Az az egyik legjobb visszajelzés, hogy ugyanarra a helyre visszahívnak többször játszani. Persze van olyan szervező, aki azt mondja, hogy még egyszer nem kellünk, mert minek, mert voltunk már. De van az a fajta szervező, aki azt mondja, hogy ez már volt, és jó volt, és szerették a gyerekek. De ugye a Hófehérkét sem egyszer meséled a gyerekednek. Van abban valami megnyugtató, hogy a gyerekek tudják, hogy mi fog történni a mesében.
Mennyire máshogy kell szólni a mostani gyerekek nyelvén, mint kellett a 25 évvel ezelőtt alakult Szamóca Színház idejében?
Kozma Judit: Másképp. De nem csak a gyerekek változtak, hanem mi is változtunk, a szülők is változtak.
Fazekas Gábor: Eszközként próbáljuk használni a technikai újításokat, az internetet, a tabletet, ahogy a Juci már korábban mesélte is. Ugyanakkor vannak örök darabok, amik a maguk “csupasz” egyszerűségében időtállóak, mint például a Csipi-Csupi Bábszínháza. Ezt nemrég például egy középkori vásárban is elő tudtuk adni, abszolút helye volt. De rugalmas lett a műfaj. Egy ilyen darabban is helye van egy olyan kiszólásnak, hogy majd lájkold majd a Facebookon, is helye van, nem lóg ki.
Kozma Judit: Talán annyiban lett más a világ, hogy a 25 évvel ezelőtti darabunk ma már lassú lenne. Ahogy mondani szokták, ebben a klippes világban nem lenne helye. De érezzük máskor is, hogy pörgetni kell a darabot, mert nem marad meg a figyelmük.
Gratulálok a 25 évhez, még 25-öt kívánjak?
Fazekas Gábor: Nem kell annyi. Én azt gondoltam, hogy 30 évesen ezt abba kell hagynom, 50 leszek jövőre.
Kozma Judit: Nem tudom, hogy meddig vagyok még hiteles miniszoknyában. Lehet valamit alakítunk majd a karaktereken, kicsit idősebb bohócok leszünk.
Fazekas Gábor: Amíg elbírja a közönség, és hívnak minket, addig csináljuk, és úgy néz ki, hogy maximálisa élvezzük az ő szeretetüket.
Szólj hozzá!
Ez is csak annak volt köszönhető, hogy a családtagok rendíthetetlenül hívták a kórházat. Az önkormányzat már elhamvasztásra küldte az elhunytat, amire a hozzátartozók egyáltalán tudomást szereztek a gyászhírről.
Kondora István azt mondja, olyan megoldást terveznek, amely mindkét fél számára megnyugtató lesz.
Ha elektromos autót vennél a jövőben, ezen komponensek készültek a városodban
Az üzenet főleg a csatornák logói mellett jelenik meg.
