Ha már csak egy valamit köszönhetünk a Marvel képregény filmjeinek az az, hogy sosem látott népszerűségnek örvendhet az iparág. Amíg otthon a 90-es évek vége és a 2000-es évek eleje egy képregény Szaharát hozott, vagyis vadászni kellett arra, hogy magyar nyelvű friss megjelenése botoljon az ember, addig mára ez megfordult. Talán túlságosan is. Lassan nincsen olyan rajzolt könyvecske, amelynek magyar kiadásával ne próbálkozna meg egy szerencse hajhász, hiszen most már a bab is hús, gondolhatják páran. Csak tavaly, (Bayer Antal statisztikája szerint) közel 250 új cím jelent meg magyarul. Hát ebben a bőségben kell talpon maradnia annak, aki képregény kiadásra vállalkozik, pláne ha nem a DC, a Marvel esetleg az Image vagy valamelyik más, nagynevű amerikai kiadó hőseivel próbálkozik.
Már csak ezért is jár a kalapemelés a Somogyi-Tebeli-Bárány triónak, hiszen 19-re lapot mertek húzni, és a Batman, Vasember, Thor, Hulk és Megtorló uralta övezetbe bedobták Kittenbergert, a mi magyar hősünket. És mennyire jól tették!
Az első rész mindent magában hordoz, amit egy kezdő epizód szokott. Egyszerű vonalvezetés, a hősök bemutatása, egy lineáris történetszál, amire sorban felfűzve, lépésről lépésre halad a történet. Amatőrségről még csak véletlenül sem beszélhetünk, hiszen Somogyi György történetét az amerikai kollégáinak magasságában rajzoló Tebeli Szabolcs szórakoztatóan és izgalmasan vetette papírra. A karakterek jól felismerhetőek, a cselekmény jól követhető. Az pedig nekem külön öröm volt, hogy a gőzgépekkel vegyített szavannai helyszínen géprinók masíroztak, megkoronázva az egészet. A színezés több rétege pedig igazi élettel telítette meg a lapokat. Mi kellhetett ennél több? Hát a folytatás!
Már az első rész végén kaptunk egy cliffhangert, amiből sejteni lehetett, hogy itt bizony lesz még cselekmény. Lett is.
Tavaly év végén jelent meg a Kittenberger: A hiéna átka, ami átkozottul jóra sikerült. Ez a Kittenberger csapat aztán igazán szabálykövető, mert az első rész már taglalt építkezése után, a második rész szükségszerű komplexebb világát hozta. Mind képekben, mind történetben egy összetettebb alkotás ez, ahol már párhuzamosan futnak egymás mellett a cselekmények.
Ha most a sztori az amerikai piacra készült volna, akkor kaphatott volna egy What If, előtagot. Hiszen keveredik a történelem a fikcióval, a valóság a fantasival és persze a gőzgépekkel. Az első rész steam punkja azért volt szükségszerű, mivel az alkotók részt szerettek volna venni vele egy Galaktika által meghirdetett pályázaton, ami végül aztán mégis elhasalat. Így bár ebben a részben talán egy kicsit visszafogottabbra sikerült a gőzgépek jelenléte, ez nem hogy zavaró lenne, hanem talán pont egyensúlyt hozott.
A történetnek pedig annyi rétege van, hogy vissza fogsz lapozni, újra fogod olvasni, hogy minden apró részlet világossá váljon. Szórakoztató, izgalmas, látványos és szerethető. Ez lett a Kittenberger második kötete, ami után alig várjuk, hogy végre jöjjön az újabb folytatás.
Fiúk, érdemes lesz edzeni! A lécet olyan magasra raktátok, hogy leverés nélkül legközelebb már félő, hogy nem fogjátok átugrani. Azért most egy egész stadionnyi ember állva tapsol azért, hogy sikerüljön.
Szólj hozzá!
Ez is csak annak volt köszönhető, hogy a családtagok rendíthetetlenül hívták a kórházat. Az önkormányzat már elhamvasztásra küldte az elhunytat, amire a hozzátartozók egyáltalán tudomást szereztek a gyászhírről.
Kondora István azt mondja, olyan megoldást terveznek, amely mindkét fél számára megnyugtató lesz.
Ha elektromos autót vennél a jövőben, ezen komponensek készültek a városodban
Az üzenet főleg a csatornák logói mellett jelenik meg.
